Az Év Fiatal Menedzsere – Hernád Ágnes – Young Manager of the Year in Hungary 2012


(scroll down to English version of this post)

A tavalyi évhez hasonlóan, amikor is Lakics Péter sikeréről írtam, idén is szeretnék – a gratuláció és elismerés jeleként – egy bejegyzést szentelni Hernád Ágnesnek, a Maersk Hungary ügyvezető igazgató-jának! Idén 2012-ben is kiosztotta a díjat a Menedzserek Országos Szövetsége, és a kitüntető, az Év Fiatal Menedzsere díjat Hernád Ágnes kapta!!!!

Ágit még közgázos egyetemista korában ismertem meg, egy diákszervezetben (AIESEC) dolgoztunk. Nagyon örülök, hogy idén is nagyon jó helyre kerül a Szövetség díja, igazán büszkék lehetünk Ágira, hogy ilyen fiatalon és ilyen ügyesen vezette a rábízott céget és ennek jutalma ez a hatalmas szakmai elismerés!

Gratulálok, Ági, és további sok sikert kívánok mind a munkában, mind az életben!!!

Ráb László

2012. február 20.

———————————–

As I did last year, devoted a congratulating article to Péter Lakics who was selected as the Young Manager of the Year in Hungary in 2011, I would also like to express my appreciation the Ágnes Hernád, general manager of Maersk Hungary. This year Ágnes was awarded the title of Young Manager of the Year!

I  worked with Agi  at the university of economics in our good old student organisation (AIESEC). We all can be very proud of Agi being capable of managing her organisation in an extremely profesisonal and succesful manner, and being at awarded such an important professional recognition with her being of such a young age!!!

Congratulations, Ági, and wishing you the best for all your future endevaours at work and in life!!!

László Ráb

20 Feb 2012

The fate of Malév: survival of the fittest


In this post I would like to recall a short and excellent blog article in The Economist about the evolution of the European airline industry, also referring to the case of Malev, the Hungarian airline.

You can read the blog post here:  http://www.economist.com/blogs/gulliver/2012/02/malev-stops-flying?fsrc=nlw%7Cnewe%7C2-6-2012%7Cnew_on_the_economist

I would summarise the conclusions – and my opinion – with the following:

- the Hungarian airline Malev could not prop up a viable and profitable business model in the past two decades.

- this is not unique in the sector, other players are also struggling, thus searching their ways out of the woods by either finding a strategic partner, or a buyer.

-there is no room for national/nationalistic sentiment in the European airline industry. it is purely driven by demand and supply with very fierce competition. (exactly the way an open and competitive market should be)

- when an airline disappears, there are plenty of players ready to step on to fulfill the real demand. (the faster and flexible ones will have the better chances)

- the skilled and talented groups of the workforce that became redundant with the bankruptcy will be soaked up quickly by the competitor airline carriers.

- and that is all right this way, this is the essence of market economy.

So no need to worry or to shed a tear for Malev,  even Budapest travellers will find the alternative options as well as the experienced pilots their new airline. The system works.

László Ráb

6th February 2012

Music in 2011 – My Hits of the Months


It is end of the year and also a beginning of  a new one, put aside economics and let’s get indulged in the music of 2011 by browsing through the hit of each month. Let me fix it this is a subjective selection of my own and based on my Hit of Month postings on Facebook. The source of music is always the so-called English-dominated music scene with very strong influences from the UK music industry and partly by the American popular genres. So let’s get to it:

 Hit of the Month January – none:)

Sounds funny but in January 2011 I felt the music industry pipeline was very much dried out, few new releases, the Christmas hype was over, the talent shows just finished and Adele’s album was not released yet..:) Overall I picked two songs back from December, not so much as the strongest songs of the month, but rather interesting ones:

X Factor Finalists 2010 (UK): Help for Heroes

A typical English charity song performed by the UK X Factor Series 7 Finalists, a cover of an old David Bowie song, in support of the injured soldiers. The song reached #1 in the UK in the previous December. I thought it would be good for a January hit. (although this song was not well known in other countries)

 Professor Green & Lily Allen: Just Be Good to Green

Also not the most popular song of that month, but this was the time when I discovered this East London rapper, Professor Green, and his collaboration – one of the many – with Lily Allen – Lily is always one of my favourites whatever she touches! Mr Green – actually Mr Stephen Manderson on his civil name – does a pretty good “white rapping”, not an Enimen-c

lass, but not that far, and have a good combination with Lily’s sexy voice. (Worthy to mention: Lily was pregnant in this video, unfortunately later she miscarried. But this year she gave birth to a daughter on 25 Nov 2011)

 

Hit of the Month February – Rihanna: S&M and Lady Gaga: Born this way

 I could not differentiate between the two divas in February… They have such a distinctive style… Rihanna’s S&M song and video is special for me in that it was the first “serious” Rihanna hit that caught my attention, mainly with the content, the style of direction, the passion that is deeply engraved in this song. (previous songs like Umbrella or any David Guetta collaborations are not that “serious” for me…) The song is not only about sado-maso sex, it has a bit deeper meaning.

Lady Gaga is unquestionable and unique in her own way. The reason why the Born This Way stuck me is the meaning of the song, the messages that the lyrics trying to convey, stop hating yourselves, believe in yourself, in Gaga’s words: “Don’t hide yourself in regret / Just love yourself and you’re set / I’m on the right track baby / I was born this way”. I do feel this is important message now and the song combined with a dynamic dance based music and a creative video was good enough for hit of the month of February.

Hit of the Month March – Wretch 32 & Example: Unorthodox and Jennifer Lopez & Pitbull: On the Floor

Again a month with two winners…. Wretch 32 is my big discovery in 2011, an English rapper from Tottenham, London. His first release in January, the Tractor, was not a big shot at all, but this second one was my favourite in March, even before it was officially released in April, and the singer Example gaves a good flavor to this song. Again the message of the song is quite important to me, let me summarise it in one sentence from the song: “Yeah, unorthodox, I made the bar, so I call the shots!” (alas, do not even think of the unorthodoxy of Mr Matolcsy, the Hungarian economic secretary….:)JJ This


J-Lo
had not had a proper hit song for years before this one. On The Floor is a perfect collaboration with Pitbull, a banging party anthem, with the proper bass and some Lambada rhymes, rapid Pitbull rapping, chique and stylish video. I like this song, especially the dance mix versions.song also a big plus for Example’s discography in my reading.

Hit of the Month April – LMFAO, Lauren Bennett, GoonRock: Party Rock Anthem

Initially the runners-up in April were the Judas by Lady Gaga and Beyonce’s Run The World (Girls), I remember I posted these ones on the Facebook too, but ultimately the Party Rock Anthem shuffled to the top unquestionably!  I saw this weekend the song was also chosen as the Hit of The Year by MTV Dance. Clearly SkyBlue and Redfoo, so the LMFAO group, made its mark on the popular dance industry with this song, which is a real party anthem, you start shuffling once you hear the first beat of the song. About the other collaborators: Lauren Bennett is a nice English photo model active in the United States, check her photos out, she is a real beauty: and GoonRock was and still is a noname for me as a singer, but he was the co-producer and co-writer of the Party Rock Anthem.

Hit of the Month May – Dev: In The Dark

It was unquestionable for me in May that this song from Dev was the hit of the month. May well be Dev requ

ires some introduction to many of the readers. Dev, born as Devin Tailes in California in 1989, is a

singer who was discovered by the group The Cataracs. I noticed Dev first in the G6 song, “Like a G6” by Far East Movement, the first Asian American group to reach a US Top 10 mainstream hit. I really liked that song, but that was in 2009…. Dev’s new release i

n May, In The Dark is so so much  full of passion, love, flirting, romance, sex, and Dev’s extremely sexy voice… I could not  resist the temptation of making it the hit of the month in May…. (Later I discovered a mash-up of this song with 50 Cent, that is also not that bad, but obviously puts more emphasis on the rapping instead of Dev’s singing.) The good think is that Dev and the Cataracs continued their cooperation and produced such cool songs as the Backseat with New Boyz and my other favourite from Dev, the Bass Down Low.

Hit of the Month June – Pitbull, Ne-Yo, Afrojack & Nayer – Give Me Everything Tonight

I can associate this song to my holidays in Tenerife, Spain, mainly for the feeling of it. Again Pitbull has brought a good team together, Ne-Yo for the chique refrain, AfroJack for the banging beat, Nayer for her beauy J, and the usual Pitbull rapping and carpe diem feeling, a song filled with love and passion, “give me everythin tonight”, and also serves good to the dancing feet. By the way it was Pitbull’s first UK and US number 1 song, understandably. (I wanted to note here that a strong runner-up for the Hit of the Month title was Example and his then-new song Changed The Way You Kiss Me and I still consider that song as a good indie hit of the year.)

Hit of the Month July –  Snoop Dogg & T-Pain: Boom


Hit of the Month August -none
For some reasons this song did not reach significant success in the mainstream music market, although I believed  in July this would be next party banger for the rest of the summer… Rather it was the song Sweat most frequently played from Snoop Dogg. This song Boom was not favoured by many when I showed to friends… But I really loved the rapping of Snoop Dogg, the unique way of expressing himself to describe marijuana in plenty if versions… T-Pain did not make a very attractive appearance, he was only shouting the chorus, not too impressive. But I really like the rap of Snoop and the strong bass banging through the beat! (the video is at the level of an average Snoop Dogg clip)

I really felt in August there were no real good hits on the charts. Still the songs from spring and early summer were running high , like Lady Gaga’s Edge of Glory, or similar average pop hits, nothing fancy….

Hit of the Month September – Sak Noel: Loca People and Emil Lassaria & F.Charm: 9 Millimeter

Two club hits topped the September, and I have discovered both of them in the gym J sounds funny, but

 these two songs are really cool to do cross-training, hot iron or any form aerobics on them..:) Talking seriously, Sak Noel is a Spanish DJ who hit the number 1 spot with Loca People party banger song. It is about crazy Spanish people and who dance all night and they are really crazy (la gente esta muy loca!).

Emil Lassaria is a different case. Emil is a Romanian DJ and this song is a beautiful example of the lively Romanian dance scene. (not even mentioning Alexandra Stan here), their collaboration with F.Charm, the song 9MM is a remarkable mix of local flavours and global dancing beats. I really loved this song!

Hit of the Month October –  LMFAO: Sexy and I know it, Adam Lambert: Sleepwalker, Rihanna & Calvin Harris: We Found Love

After a dry August and a dancing September the spot got really hot in October! First of all LMFAO’s next gig smashed into the galaxy, the extremely provocative, censored, yet ironic and very true Sexy and I Know it. I have listened to this song at least 50 times and watched the video countlessly, if you feel the meaning of this song and the feeling of it, then you are clearly hit by the song! Watch it, love it, dance it!!!

 The second October hit was Adam Lambert’s Sleepwalker, this choice is absolutely subjective and driven by my farewell to the nice little town of Sárvár and the friends who meant a lot to me. This song is dedicated to that farewell and sad goodbye. (it is always sad to leave friends behind, even though you make all efforts to keep

 up friendships, farewell is always a sad goodbye….)

And the third smash hit in October was Rihanna’s We Found Love!!! (okay Calvin Harris brings the music to the beat)
This songs and the music video speaks for itself, it has various levels of reading it, full of strong messages, and mainly feelings of love-and-hate, sex, drugs, party, break-up, extreme joy and nerve-wrecking disappointments. You HAVE TO feel the feeling of this song! Otherwise you can not love it! The chorus tells it all: “It’s the way I’m feeling I just can’t deny / But I’ve gotta let it go / We found love in a hopeless place”. Listen to this song, watch the video and feeeeel it!!!

Hit of the Month November Nickelback: When We Stand Together and Timbaland&Pitbull: Passt at me

After a wild, crazy, hot October – see Rihanna and LMFAO – the November brought some modesty, while Rihanna kept floating at Number 1 spot in the UK, a new release from Nickelback came to my attention, a kind of national rock anthem: When We Stand Together. I was never an ardent fanatic of this Canadian band, but this song has got me in October. When We Stand Together was the lead single of their new album released at the end of November, too.

Timbaland’s only one hit in 2011 was this collaboration with Pitbull and David Guetta: Pass At Me. This song is about nothing else than party and enjoy it to its full extent, but is has some fundamental good banging beat (thanks to David Guetta’s drum machine) and a funny rhythmic singing by Timbaland, and plenty of sexual references..:)

 

Hit of the Month December – Flo Rida: Good Feeling and Pitbull feat. Chris Brown: International Love

Flo Rida’s Good Feeling is typical pop and dance floor hit, you can’t get this out of your ears and your feet can’t help getting moving when listening to this hit. Maybe this song has brought the first real mainstream success to Flo Rida? It may so be it.

The second song is also a personal choice: Pitbull’s collaboration with Chris Brown is International Love. A typical international, global pop song. Not surprisingly this song did not achieve much commercial success. Originally it was released in the US in May, but then in November again in Europe and UK, so finally I discovered this in late November at the time of the UK release.

So the year 2011 is over now. So is the list.

I am sure you will say I missed out on a couple of good hits from 2011. I must agree I don’t have Adele on the list, the X Factor winner Matt Cardle, Marc Anthony’s giga hit with Pitbull Rain Over me, nothing from Kelly Rowland and only some minor collaborations from David Guetta, you don’t see Don Omar’s Danza Kuduro, Jason Derulo or Whiz Khalifa, also Enrique’s Tonight I am Loving/Fxxing You as well as Adam Levine and Maroon 5, Bruno Mars missed the top of the pops… But that’s it guys, this is what I sensed from the music industry in 2011… A subjective selection, I told you…

I made some remarkable discoveries in 2011: first of all Jessie J in January required some attention, then Nicki Minaj became a better known female rapper. I have discovered Caro Emerald, the Dutch jazz singer this year with her two previous songs, the Back It Up from 2009 and the Stuck from 2010.

Let’s keep our ears open for 2012!

 

László Ráb  2 January 2011

 

 

 

 

Az Orbán-kormány és az IMF együttműködése (avagy gondolatok Török Gábor kérdései mentén)



Ennek a feljegyzésnek a szellemi munícióját az a 3 fő kérdés adja, amelyeket Török Gábor politikai elemző a blogjában vetett fel, tehát ezen vonalak mentén szeretném kifejteni a gondolataimat. Tehát először is kérem a kedves olvasót, ismerkedjen meg Gábor írásával itt: (409. Sok hűhó, link: http://torokgaborelemez.blog.hu/2011/11/16/409_sok_huho)

Nyilvánvalóan a felvetett három kérdésre nem túl bonyolult válaszokat adni első nekifutásra… Nem is feltétlenül erre reflektálnék, sőt látva a kommentelők egy részét, ebben inkább a politikai felszínt ragadták meg. Az alapprobléma inkább az véleményem szerint az, hogy egy nemzetközi gazdasági-pénzügyi szervezettel való együttműködés a politikai elemzés kereszttüzébe kerül. Holott egy olyan szervezetről beszélünk, amely azért dolgozik a világ sok országávál, hogy a pénzügyi együttműködést javítsa, a pénzügyi stabilitást biztosítsa, a nemzetközi kereskedelmet és a magasabb foglalkoztatottságot támogassa, miközben a fenntartható gazdasági növekedést és a szegénység elleni küzdelmet tűzi  zászlajára. (idéztem az IMF küldetését). Szóval nem hiszem, hogy ezeket a célokat politikai értékválasztás mellett ne lehetne vállalni. Persze tudom, szokás a mai “cimkézős” diskurzusban az IMF-et is megcimkézni “liberális”, baloldali, “nemzetközi pénzügyi csoportok érdekeit képviselő” szervezetként aposztrofálni, de valójában felesleges. Ez a szervezet a fenti célok érdekében dolgozik, ajánlásait, gondolatait a legtöbb esetben pénzügyi és/vagy közgazdasági racionalitás határozza meg. Mondok példát: gyakran szokták javasolni pl. hogy az egészségügybe magántőkét érdemes bevonni, ennek alapja pusztán az a közgazdasági racionalitás, hogy megnézve az országok demográfiáját és az államok közpénzből való finanszírozási lehetőségeit, egy “űr”, “gap” látható a szolgáltatások fenntartásának ára és a pénzügyi lehetőségek között, tehát logikus lépés, hogy vonjuk be olyanokat ennek az űrnek a finanszírozásába, akik erre hajlandóak, mert üzletileg is látnak benne racionaliást. Ennyi. Nem kell tovább gondolni, nem kell “balliberális”, “mindent privatizálunk” hozzáállást, vagy “eladják az egészségügyet” mentalitást feltételezni. Aki ezt gondolja, az már politikai értékválasztás mentén nyílvánít véleményt, holott az IMF a fenti ajánlással nem ezt tette.

Magyarország esete is ilyen az IMF-fel. Józan racionalitással ez könnyen felmérhető, hogy ha valakinek, aki különböző okokból kifolyólag kockázatokkal néz szembe az életében finanszírozhatósága szempontjából, abszolút előnyös, hogy ha van mellette egy lehetséges támasz, aki a legnagyobb kockázat megvalósulása esetén segít. Ez ennyi, semmi több. (Leegyszerűsítem a hétköznapi ember szintjére: ha a fizetésem minden forintja ki van számolva az utolsó fillérig, hogy a családomat etessem, és a munkahelyemen éppen leépítések zajlanak, tehát egy reális kockázat, hogy elveszítsem a munkahelyemet, akkor könnyít a helyzetemen, ha a nagybátyám felajánlja, hogy ha gond van, tud segíteni és pénzt adni kölcsön, azaz megfinanszírozni, hogy a családom továbbra is tudjon mit enni, amíg új munkát találok. És ehhez még ad egy-két tanácsot is, ami segíthet, szóval eléggé bigott elvakultnak makacsnak kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyen LEHETŐSÉGre kapásból azt mondja, hogy köszönöm, nem érdekel. Persze nyilván van olyan értékválasztás – ebben a példában az lenne, ha a családom etetése annyira nem is lenne fontos nekem -, hogy ezt ne egy kedvező lehetőségként éljem meg, de azért feltételezem azt az alapvető racionalitást az emberekről, hogy saját maguknak nem akarnak rosszat. (Érdekes módon Görögországban politikai értékválasztástól függetlenül valahogy szinte senki sem kérdőjelezi meg, hogy igenis szükségük van az EU pénzére…)

Az IMF-fel való együttműködés nagyon leegyszerűsítve szintén erről szól.

Igen, igaza van Török Gábornak, hogy a jelen kormány ezt a gazdasági racionalitású együttműködést kormányozta a politikai porondra, a teljes elutasítás, a politikai tabu és a politikai kommunikáció eszközeivel…..

Nem, nem gondolom, hogy alapjaiban más gazdaságpolitikára “kényszerítette” volna a Fideszt, legalábbis az alapkeretek tekintetében. Az hogy kik a matolcsyzmus politikai kedvezményezettjei és hátrányainak elszenvedői, az már politikai értékválasztás kérdése. (Megint leegyszerűsítve: ha az állam egy költségvetési hiánycélt mint keretet tartani akar, akkor azt sok eszközzel megteheti, politikai választás kérdése hogy kin és mit szorít meg, hol takarékoskodik és hova helyezi a prioritásokat.) Ami miatt sokan kritizálják a jelenlegi gazdaságpolitikai kurzust, az nem a keretek és célok megválasztása, hanem az ezt megtöltő intézkedések hatása, eredménye és – nagyon fontos! – kockázatai. Bizonyos csoportok előnyben részesítése, más csoportok teljes negligálása vagy érdekeik áthágása akár még a jogbiztonság határain túl is, az üzleti bizalmatlanság és a gazdasági kiszámíthatatlanság légkörének kialakítása, a politikai erő rátenyerelése sok társadalmi-közéleti viszonyra stb.
Hiszem azt, hogy lehet “megszorításokat”, vagy kicsit pozitívabban fogalmazva “logikus takarékossági intézkedéseket” – ezt most találtam ki:) –  bevezetni, elfogadtatni az emberekkel, meggyőzni őket arról, hogy bizonyos előnyökről, juttatásokról mondjanak le más célok érdekében. Egy jelen támogatottságú kormány – a választók több mint fele, 53% támogatta őket – azzal a kiterjedt hatalmi berendezkedéssel, amit létrehozott, képes lehetne erre. Csak sutba kellene már dobni a populizmust és elkezdeni ezen dolgozni….

Igen, van esély hitelességi sérülés nélkül kikerülni Orbánéknak abból a helyzetből, ha mégis együtt “kell” működni az IMF-fel – erre már számos populista és demagóg kommunikációs és marketing módszert láttunk kormányunktól – , de sajnos a kérdés itt már nem az, hogy ettől most csökken-e x százalékot a kormány népszerűsége vagy sem. Sajnos ennél fontosabb kérdés, hogy – pusztán gazdasági racionalitás alapján! – képes-e fenntartani a finanszírozhatóságát és a növekedési potenciálját egyidejűleg az ország, és ha igen, milyen szinten sikerül ez.  Képes lesz-e sok magyarországi háztartás és vállalkozás talpon maradni, képes lesz-e úgy átalakítani a fogyasztási és kiadási szerkezetét, hogy hosszabb távon is fenntartsa jövedelemtermelő (háztartások) és profittermelő (vállalkozások) képességét az előttünk álló hónapokban és a majd utána következő nehéz években. Képes lesz-e az állam finanszírozni az általa nyújtott szolgáltatásokat, vagy pedig azok szintje jelentősen lecsökken. Kivetítve ezt a politikai hasznok-előnyok szintjére, milyen áldozatot kell hozni ehhez és mely társadalmi, gazdasági, politikai csoportokat hogyan érint ez. Mert hogy kell, az ma már nem kérdés.

Lábjegyzet: ha rám sütik azt, hogy ez egy technokrata megközelítés, nem tagadom, hogy valóban próbálom amennyire lehet poltikai értékrend-választás nélkül szemlélni a helyzetet és elsősorban a gazdasági racionalitást tartva szem előtt. Ha ez technokrata, ám legyen. Ugyanakkor látom előnyét ennek a szemléletnek, mert véleményem szerint a jobb és baloldali, keresztény/konzervatív/ökopárti/liberális/szociáldemokrata stb.  választóvonalak nem működnek tökéletesen válsághelyzetekben, és ilyenkor politikai irányultságtól függetlenül előbb-utóbb rátalálnak a kormányok a “technokrata” megoldásra.

Ráb László
2011. november 16.

A két gazdpol cikk az interneten elérhető!


Az előző post-ban említett két cikk most már elérhető a Magyar Narancs honlapján, egy kedves olvasó, Petra, írta meg nekem, én meg megosztom a többi olvasóval is:

Tehát a cikkek itt érhetőek el:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24516
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24520

Jó olvasást és köszönöm, Petra!

Ráb László

2011. szept. 23.

Két gazdaságpolitikai olvasnivaló – AJÁNLÓ (2011. szept. 20.)


Ma két nagyon érdekes és szerintem hasznos olvasmányt szeretnék ajánlani. Mindkettő a múlt heti Magyar Narancsban jelent meg. Az első egy interjú Felcsuti Péter közgazdásszal, nem mellesleg a Raiffeisen Bank volt vezérigazgatójával. A devizahitelek kiváltásáról és egyéb alternatívákról beszél. Nagyon érdekes és tanulságos, kevésbé politikai, inkább közgazdasági megközelítésből.

A másik cikk egy telefoninterjú kivonata Erdős Tibor közgazdász akadémikussal. (Az ő “Infláció” című könyve gazdaságpolitikai kötelező olvasmány volt az egyetemen.) Széles körben ölel fel az interjú olyan témákat, mint külső és belső növekedés a magyar gazdaságban, gazdaságpolitikai lépések és alternatív növekedési pályák, adózás ás adósság kérdései.

Tudtommal a cikkek az interneten nem érhetők el egyelőre, csak a múlt heti Narancsban.

Jó olvasást!

Ráb László

2011. szept. 20.

Alternative economic policy ideas for Hungary – Part I


There is no need to say the often-quoted opinion that the economic policy of the current Hungarian government fails to achieve long-lasting success in the prosperity of the country. The lack of fiscal stimulus, reluctant financing from commercial banks (well-understood reasons, see my previous posts on commercial lending), the taxation changes that had a negative impact on lower-income families (personal income tax), the extraordinary taxes on certain industries, the lack of taxation stimulus to small and medium size enterprises, the list could go on, did not create a “culture” of consumption and investment, neither in consumers, nor in companies. Clearly, the external conditions like Swiss franc appreciation, eurozone slower-than-expected growth, debt crisis in few EU countries, take a big share of the blame for the conditions, but neither the government is working in the right direction to address Hungary’s particular situation of slow growth, high-debt and medium-inflation.

This article is a first in the series where I am trying to raise certain ways, ideas that can contribute more positively to the growth and the well-being of the country, and sadly, they are missing partly or entirely from the tool set of the current economic policy regime. Some ideas are specific, some are more generic. Some are not according to the value set of the current government, some will bring short-term pains, but will result in overall gain longer term. Some are unpopular and maybe politically difficult to implement. But be it, the idea in my mind is to come up with actions for the longer term betterment of Hungary. (There is – and there must be – economic rational behind each action)

A.) Re-structure public spending
– declare a sort of “crisis management” situation in the public spending: stop all non-productive purchasing, limit the number of “consultancy contracts”,
– implement central purchasing organisation and process for ALL government and related office spending in ALL spend categories! One central purchasing office should buy all products and services for every public office, be that national, regional or local.
– Purchasing controls to be implemented: all public purchasing is retroactive transparent, visible and traceable for anyone. No “business secrets” when dealing with public money! (in my mind all public transactions shall be claimed as ‘transparent’ by TI – Transparency International, not by government itself)
– reduce number of local municipalities in 2014 from approx. 3100 to approx. 1000. This sounds very harsh, but this country is having a luxury of having local municipalities with a population of 12-20 and with 1.7 million as well. Tasks shall be carried out by bigger local units.
– reduce number of Budapest municipalities from current 23+1 to approx. 5+1 local governments. Significant centralisation of tasks shall be implemented from current 23 “small kingdoms” to a stronger Budapest office and 5 smaller local municipalities to manage local issues.
– Ban all stock exchange transactions to public offices (government, local, regional), no trading of securities, no such deals as MOL stake purchase, or district 14 share buying actions etc. Limit scope of speculation and risks of trading with public money.
– stop building of housing compound for worst-off mortgage debtors. Instead, provide state support for restructuring their loans or worst case re-rent their homes. (Otherwise the building project in Ócsa would be a money-bleeder of public money.)
– stop spending of public money in countries where Hungary has no particular interest e.g. building consul practice in Pacific islands is non-sense….
– implement more electornic workflow based processes at public offices, less paper-based administration.
– apply stricter work operations practices at government/public offices, e.g. stricter measurement of throughput, utilisation of workforces, service levels etc many more. They provide an administrative service, so they should be managed accordingly.
– re-structuring state funding of churches to activity-based financing, e.g. funding schools, not general expenseses of churches.

B.) Increase public revenues
–  extraordinary “solidarity tax” on higher income citizens (not corporations)
– wealth tax (vagyon adó in Hungarian) on high-value assets and properties (e.g. luxury cars, ships above value of 10 million HUF, any property owned above 30 mill HUF value
– tax on rent/lease of property and assets of non-business use
– steep increase of ‘excise duties’ (jövedéki adó in Hungarian) on smoking-related products, alcoholic drinks.
– legalise gambling both online and offline, and impose taxes on both revenue and profit. Implement full accounting documentation requirements (proper receipt of cash in/out payments, record of transactions, identify enterprise and users), enforce strong control of income of players. (Prohibiting gambling can not be properly enforced, instead, it should be offered legally by business organisations and taxed properly)
– legalise soft drugs and bring them into taxable circle of products, make them available in small quantities in pharmacies. (prohibition seems to be failing:health impacts have not diminshed, distribution is done by illegal market players, law enforcement is weak, money paid to drugs is not taxed. A new approach needed.)
– Implement financial transactions tax of 5% on every stock exchange sell/buy transactions, OTC transactions, foreign exchange transactions.
– Limit the level of leverage in trading with financial instruments.
– Strengthen VAT enforcement in sectors like agriculture, construction, house-hold services with strong measures, building on the nature of the Hungarian people.

C.) Economic stimulus
– Simplified corporate tax (EVA in Hungarian) shall be extended with higher revenue limit and to more corporations. At the same time such tax audits shall be more frequent and extensive.
– corporate tax rebate to companies that use input materials of local source (e.g. 30-50 km of its registered site of business) Rational: this is a strange idea at first, I know. The logic behind is that local consumption of goods, as well as local use of input materials shall be stimulated in order to divert current import consumption to local companies. I am planning to elaborate on this idea further in the future.
-extraordinary banking tax shall be deductible by commercial banks to a certain extent of loan funding provided. (to kickstart investment via funding)
– Tax incentive to innovation and research, also to implementation of innovation ideas, increase deductability of innovation tax.
– Decrease employment costs of enterprises immediately
– Incentive to profit-reinvestment, and at the same time increase of dividend tax.
– Continue reducing administration burdens of companies. (some actions already taken)
– Tax incentive to employing people listed as unemployed for more than 6 months
– Tax incentive to individuals in savings products, insurances
– Motivate paying into private health insurance

D.) Other, not strictly economy related:
– complete and unquestionable government spending, full transparency in every single use of public money.
– zero tolerance in corruption – no public office jobs for those convicted of abusing public money/corruption
– continuous control of all public offices and ensuring integrity of processes. Accountability of public officers.
– complete health care reform to re-structure the supply side – this is a long story, to be elaborated later.
– stop public work programs, instead, provide incentive to employ unemployed people. (see earlier)
– immediately stop all funding to MALÉV Hungarian Airlines, and let it go bankrupt and be acquired by a bigger airline to implement consolidation. Likewise with similar mammoth state-funded ailing companies.
– education reform: re-establish professional skilled worker schools (szakiskola, szakmunkásképző műhely), incentive to employ such on-the-job learner workers at state-owned enterprises. Incentive to private companies to establish such workshop schools and provide on-the-job training.
– withdraw professional sport financing act – stop all public funding of professional sports, incentive only to amateur sports and youth sports training. (utánpótlás in Hungarian) Professional sports should be managed by professional private ventures.
– significant incentive should be provided to local farming, bio-farming and ecologically sustainable business operations.(sustainable growth should the primary objective)

List to be continued….

You must see browsing through these actions that a new, unorthodox approach is needed in many aspects of fiscal spending and economic stimulation efforts. Plenty of tools have proven to be not working, so other tools need to be used. Many of the actions are really painful for certain layers of society. But we must see clearly that currently the inefficient state is overwhelmingly suppressing economic growth and innovation, subtle forms of corruption prevail in the economy. I understand some of the actions are very unpopular and will not be easy to implement, but the rules of the game must be changed in certain sectors and layers, and those rules shall be fixed for a foreseeable period.

László Ráb
29 Aug 2011

Amerika leminősítése: a szükségszerű lépés


Source of image: moneycontrol.com

Az elmúlt napokban többször is gondolkodtam ezen a témán, hogy vajon mi lenne a jobb, mi használna többet a gazdaságnak, ha leminősítenék az Egyesült Államokat vagy hogy ha mégsem. Aztán múlt héten jöttek a jelek, miután az aug. 1-i “last minute” kényszerszülte megállapodást megkötötték a Demokraták és a Republikánusok, hogy két-három nagy hitelminősítő nem változtatta az USA tripla A, azaz AAA minősítését – ez a minősítői skála legjobb értéke. Aztán pénteken a Standard&Poors “ráhúzott” és lejjebb sorolták az USA az AA+ kategóriába. Ezt a blog-bejegyzést annak szeretném szentelni, hogy miért értek egyet ezzel és hogy miért gondolom, hogy hosszú távon ez hasznosabb, mint a “do nothing” szcenárió.

Az elején leszögezném, hogy nem hiszek a hitelminősítők “mindenhatóságában”, sőt az elmúlt években sokat “tettek”, hogy egyre kisebb legyen a hitelességük, elsősorban a vállalati – kevésbé a szuverén országkockázatok – minősítése terén. Azzal sem értek egyet, hogy egyes alapkezelők szinte objektív mérceként használják a minősítéseiket és eeszerint állítják össze befektetési portfoliójukat. Azonban véleményem szerint ez a szakma a pénzpiaci szereplők – vállalatok és országok – egyfajta tükre. Az a feladatuk a minősítőknek – leegyszerűsítve -, hogy a meglévő gazdasági, statisztikai adatok és információk alapján, a múltbeli tettek és eredmények, valamint a jövőbeli tervek és elfogadott  elképzelések alapján, a kockázatok mérlegelésével, egyfajta véleményt, minősítést fogalmaznak meg. Hogy ezt jól vagy rosszul teszik-e, ezen belül is, hogy “trendszerűen” sokat tévednek, vagy hogy mekkora “kilengésekkel” működnek az egyes cégek minősítési rendszerei, azon mindig lehet vitázni, sőt kell is, hiszen mint minden vállalkozásnak itt is folyamatosan javítani kell a minőségen, a munkájuk eredményén. Viszont a “tükör”-szerepük nehezen tagadható, és mint ilyen, lehet kritika tárgya, hiszen senki sem szereti a görbe tükröt, a “pocakosító” tükröt, a torzító tükröt, a grimaszoló tükröt, viszont mindenki szívesen nézi magát a “slankító” tükörben…. Attól a tükör még tükör, visszatükröz valamit a valóságról.

Én így tekintek erre a leminősítésre is. Visszatükrözi, hogy az USA már nem makulátlan adós, ha az állampapírjairól van szó, ha az állam megbízhatóságáról van. Részletezem ezt lentebb:

1.) A megállapodáshoz vezető folyamat: az aug.1-i megállapodás egy hosszú és küzdelmes úton jött létre, az érintett felek heteken át kivártak, egymás fejéhez szorították néha a ravaszt, néha visszakoztak, néha taktikáztak. Egy biztos, hogy nem a tiszta, őszinte problémákkal való szembenézés légkörében született ez a megállapodás – mert hiszen ezt várnánk el egy problémás adóstól, akinek az adóssága lassan eléri a fizetési lehetőségeinek határát. A külföldi, elsősorban angolszász sajtóban keményebb kifejezéseket is olvashatunk erre a tárgyalási taktikázásra: “bipartisanship” vagy “brinkmanship”, azaz egészen az utolsó határig kitoló, saját magát is veszélybe sodró attitűd. Gyakorlatilag a politikai alkudozás részévé vált a plafon és a megegyezés, miközben milliárd dollárokól és emberek milliót érintő tennivalókról van szó.

b.) A megállapodás: másrészről ez a megállapodás nem hogy nem tökéletes, de igazán a résztvevők sem igazán elégedettek vele: a hitelplafont valamivel felemelték, valamenyi költségcsökkentést megszavaztak, de mindenki tudja, hogy messze nem annyit, amennyi kellene. (Persze nehéz megmondani, mi az a szint, amennyi “kelllene”, de biztos vagyok benne, hogy egy hasonló mértékű problémánál más ország, nem az USA, esetében már az IMF fogalmazna meg szigorúbb és keményebb ajánlásokat. (tegyük hozzá, nem véletlenül és nem ok nélkül.)

c.) Hitelesség kérdése (creditworthiness értelemben)
Sem az a.) pontban leírt folyamat, sem a b.) pontban röviden említett megállapodás nem azt tükrözi, hogy a világ legnagyobb gazdaságának kormányzati végrehajtói és szenátusi/képviselőházi törvényhozói végsőkig elkötelezettek az országuk pénzügyeinek rendben tételéért. Sem viselkedésmódjuk, sem az elért eredményeik nem ezt tükrözik. Sőt a rövidlátásuk, a jövő évi elnöki kampányra való taktikázásuk még ront is ezen. A hitelminősítők ezt is belevették a döntésükbe, nem alaptalanul. Itt megint lebegjen előttünk a “tükör-kép”: a tükör lehet dagadtnak vagy vékonynak mutat minket ma, de az hogy biztosan “másnak” mutat a tükör mint pl. 2 hónappal korábban, az nem a tükör hibája. Ez számomra a legnyomósabb érv a leminősítésben: nem mondhatjuk el, hogy a fentiek alapján az Egyesült Államok ugyanolyan jó, kiszámítható, prudens, fegyelmezett, megbízható adós, mint 2 hónappal ezelőtt.
(NE feledjük el, hogy ez a vita nem légből kapott, nem a semmiből jött. Ennek hetek, hónapok óta volt előszele, jöttek a figyelmeztetések, a warning-ok a plafon eléréséről és a mögöttes problémákról, de láthatóan csak az utolsó 2-3 hétben vették ezt “komolyabban”. Persze lehet, hogy aki ebben benne dolgozott már hónapok óta, ezt majd megcáfolja – comments are welcome! -, de a politikai-gazdasági kommunikációban ez ilyen benyomást keltett. Mélyen tisztelt és elismert régi főnökömet tudnám itt idézni: perception is reality, azaz amit érzékelünk, azt érezzük valóságnak)

d.) Bizalom kérdése:
Az USA vezetőinek most már nem csupán az ország pénzügyeit kell alaposan rendbe tenniük, az USA-állampapírok besorolását megerősíteniük, a plusz finanszírozási költségek forrását előteremteniük, a nagyra nőtt központi állami kiadásokat racionalizálniuk (ugye ez ismerős? sok ország küzd már egy ideje ilyen problémákkal…), hanem azt az idáig évtizedeken át megingathatatlan bizalmat is helyre kell állítaniuk, amit eddig sohasem kérdőjelezett meg senki és semmi. Újra fel kell építeni egy “track record”-ot, hogy mind szavakban, mind tettekben, mind az eredményekben visszatérnek ahhoz a felelős gazdasági – és nem utolsósorban politikai – működésehez, a dolgok napi szintű “menedzseléséhez”, ami ezt a bizalmat helyreállítja. Szerintem ez lesz a nagyobb feladat a következő elnök és a gazdasági/poltikai garnitúra számára.

e.) Elszámoltathatóság (accountability)
Végül egy utolsó, de azért megemlítendő gondolat: van egy olyan üzenete az eseményeknek, hogy igenis van politikai felelősség, igenis nem intézhető el minden a szavakkal, “verbális ráhatással”, a hitelminősítők elleni kommunikációval és hónapokon át a forró kását kerülgető kommunikációval. A feszes gazdálkodás hiányosságait és annak minden következményét mindenkinek, akár magánember, vállalat vagy egy nemzet gazdasága, viselnie kell, akár még az Egyesült Államoknak is, ha ilyen helyzetbe kerül. Ezek jelentenek gazdasági következményeket is, és politikai következményeket is (itt persze nem “szijjártói” mélységű szánalmas “bűnügyi elszámoltatásra” gondolok, hanem tényleges, érett demokráciákban bevett  politikai következményekre)
Persze nem vagyok naív, nem gondolom, hogy ez a leminősítés most meg fogja roppantani a gazdaságot, azt sem gondolom, hogy ne kezdenének el akciókat mind a tengeren innen és túl a hitelminősítők megregulázásra, az érdekszférájuk csökkentésére – ami egyáltalán nem feltétlenül baj.

Azért kívántam ezeket leírni, hogy azért szélesebb persketívában nézzük a napi eseményeket, nem egy hír és egy leminősítés önmagában a fontos, hanem a mögöttes gondolatok, érvek, szándékok és az üzenetek.

Ráb László
2011. aug. 10.

Gondolatok a banki hitelezéshez (II.rész) és a növekedési kilátásokról


Még egy tavaly decemberi blogbejegyzésemben foglalkoztam azokkal a korlátokkal, akadályokkal, amelyeket a kereskedelmi bankok hitelezési felfutása előtt látok. (lásd “Félelmeim a banki hitelezéssel kapcsolatban” 2010. dec. 1. http://laszlorab.wordpress.com/2010/12/01/banki-hitelezes/).
Azóta eltelt 8 hónap és éppen ideje lenne újra ránézni erre a témára. Apropót találtan abban is, hogy a Moody’s Investor Service megjelentetett egy friss véleményt a magyar banki kilátásokról, ami továbbra is negatív a jövőre nézve: Moody’s: Outlook for Hungary’s banking system remains negative, itt érhető elt: http://www.moodys.com/research/Moodys-Outlook-for-Hungarys-banking-system-remains-negative?lang=en&cy=global&docid=PR_223349 )

A jelentés alapvetően a tavalyi blogbejegyzéshez hasonló problémákat fogalmaz meg:
a.) a bankok rossz hitelállománya még mindig nő. Ennek egyik oka a svájci frank nagymértékű erősödése, ami egyre nagyobb terheket ró a háztartásokra. Másrészt a rossz vállalati hitelek aránya is tovább nő a bankok mérlegében, az MNB szerint a tavalyi 12,4 százalékról idén 15 százalékra.

b.) a bankok profitabilitásának romlása a másik ok, amit a Moody’s kiemelt, aminek szerintük 3 fő oka van:
- kockázati költségek növekedése
- csökkenő banki tevékenység (volumenhatás)
- banki különadó.

c.) a harmadik nagy probléma a vártnál gyengébb gazdasági növekedés. Azon belül is a növekedés fő hajtóerői olyan nagy export-orientált vállalatok, amelyeket elsősorban saját külföldi bankjaik finanszíroznak, így itt kevés mozgástere van a magyar bankoknak.

A Moody’s-riport egyik fontos megállapítása, hogy amit a mostani kormány problémának lát, nevezetesen hogy a bankszektor 80% (tőke szerint) külföldi tulajdonban van, az éppen inkább egy stabilizáló tényező, mert a külföldi anyavállalatok továbbra is pumpáltak tőkét a magyar leányaikba a nehéz időkben is.

A jelentésben megfogalmazott szempontokon túl még néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet.
Látni kell, hogy a magyar gazdaság motorja nem indult még be. A “szárnyaló ipari növekedés”ról szóló hírek, amelyek az év első hónapjaiban megjelentek a hírekben, sajnos csak kevés szektort érintenek és ott is csak nagyrészt az exportra termelő vállalatokat (nem megemlítve azt is, hogy az alacsonyabb bázis miatt is jelentősebbnek tűnt a javulás), azon belül is Németország húzza az iparunk szekerét. Egy átlagos magyar vállalkozás eléggé mérsékelt növekedésre számíthat, sőt bizonyos szektorok még szűkülnek is. A helyzet jelentős javulása nem várható, aminek több oka van:

1.)  exportpiacok: a világgazdaságban – így a magyar exportpiacokon is – lassul a növekedés üteme, egyre nagyobb kockázatok jelentkeznek számos ország adósság-finanszírozása kapcsán (legyen szó akár kulcsfontosságú eurozóna-országokról – Olaszo., Spanyolo., Franciao. -, akár a túlpörgött kínai gazdaságról, akár az USA adósság-. és növekedési gondjairól). Sajnos ez előrevetít egy olyan szcenáriót, hogy még 1-2 évig biztosan eltart a teljes talpraállás a világbna. Egy mentsvára lehet Magyarországnak, hogy ha legalább a német piacok (Németo, Svájc, Ausztria) fenntartják egyébként már csökkenő lendületüket. Amiért ezt a pontot tettem az első helyre, az éppen azért van, mert ezeket a kockázatokat látom a legnagyobbnak a világgazdasági kilátások tekitnetében.

2.) belső kereslet: továbbra sem várható Magyarországon, hogy a belső fogyasztás jelentős mértékben megugrik. Egyrészt jövedelembővülés csak az adóvátozások kedvezményezetteinél jelentkezik, ami a társadalomnak csak egy kisebb része, másrészt az államosított nyugdíjhozamok hozhatnak bővülést. Már decemberben is felhívtam a figyelmet arra, hogy várakozásaim szerint ennek csak kis része fog lecsapódni fogyasztásban, nagyobb része hitelek visszafizetésére és megtakarításokra lesz fordítva (ami nagyon helyes is). Ez a helyzet szerintem nem fog jelentősen változni 1-2 éven belül a jelen körülmények között. Sőt, a munkavállalók pozícióinak romlásával (lásd új Munkatörvénykönyv javaslatát) a dolgozóknál maradó jövedelem még csökkenni is fog. Másrészt a munkaerőpiacra visszaterelendő pár százezer ember nem segít a már dolgozóknak a béralkuban. A magánszektorban várható bérnövekedés, én erre számítok továbbra is 1-2 év távlatában is, de gyaníthatóan ez sem fog jelentős többletfogyasztásban megjelenni.

3.) Üzleti környezet kiszámíthatatlansága: jelenleg Magyarországon ez az egyik legnagyobb probléma, hogy az állam túlságosan “rátenyerel” a magánszférára. Szinte alig van olyan ágazat, ahol azt mondhatnánk, hogy 3-5 évre előretekintve egyértelmű és tiszta gazdasági környezet van. Ez elmúlt 1 évben a végrehajtó hatalom számos esetben élt, és az új törvények szerint élni is fog beavatkozási eszközeivel: legyen szó különadókról (amelyek mértéke, kivetési módja és időtartama, az érintett szektorok stb. kiszámíthatatlan), közbeszerzések kontrolljának felpuhulásáról, kötelező állami bérszabályozásról (bérkommandó), államosításokról, csődeljárásról, média- és sajtószabályozásról, sportfinanszírozásról. Nem is beszélve a jogrendszer bizonytalanságáról (a bírói kinevezésekről és a bírói függetlenség gyengüléséről majd egy külön bejegyzésbe értekezem), a gazdasági szereplőket körülvevő szabályozó környezet változásairól.

4.) Alacsony beruházási hajlandóság: habár ez nagyon “közgazdasági”kifejezésnek tűnik, de arról van szó, hogy még ha keletkeznek is megtakarítások (a háztartásoknál) vagy profit (a vállalkozásoknál), akkor is csak kis részük “fordítódik át” beruházásba. Ennek egyik oka a már fentebb említett adósság-rendezési törekvés, a másik pedig maga a beruházási hajlandóság, ami nagyon kicsi a magyarországi vállatoknál. A külföldi tulajdonú cégeknél ezt egyfajta racionalitás hajtja, mert hogy Magyarországnál találnak biztonságosabb, kiszámíthatóbb, nyugodtabb és kisebb kockázatú országokat. Sok ilyen vállalat nem nálunk, hanem máshol fekteti be a profitját, mert kiszámíthatóbb körülmények között számíthat hozamra. Hazai tulajdonú cégeknél azt tapasztalom, hogy elég negatívak az előretekintő gazdasági várakozásaik, emiatt annyira nem erőltetik a beruházásokat, a munkahelyteremtést. Másrészről viszont látok olyan jeleket is – remélve, hogy ez nem a többség -, hogy inkább lecserélik pl. a cégvezetői autót, irodát stb. nagyobbra, szebbre, tágasabbra, de nem fektetik be a plusz profitot. Ez egyfajta felélési sratégia, hosszú távon nem mutat előre, nem add értéket a vállalkozásoknak.

5.) Megtakarítások külföldi eszközökbe: nagyon sok jelét látom annak, hogy ha még esetlegesen képződnek is megtakarítások, azt külföldi eszközökbe fektetik az emberek. Lassan már nem lehet úgy elolvasni egy újságot, hogy ne az arany “nagyszerűségéről” értekezne egy cikk. Sokan fektetik pénzüket biztosításba (ezt az öngondoskodást a magánnyugdíjak államosítása “erősen ösztönzi” is), ami mögött sokszor nem hazai befektetési alapok vannak, valamint sokan fektetnek befektetési alapokba, elsősorban nyersanyag- és ázsiai feltörekvő piaci alapokba. Nyilván ezek a befektetések sem a magyar gazdasági növekedést szolgálják. Nagy probléma, hogy az ingatlant sem tekinti most a többség “biztos befektetésnek”, egyrészt mert kb. 5. éve esik vissza az építőipar, másrészt sem a kilábalásnak, sem az ingatlanok jelentős értéknövekedésének nem látni jelét. Sőt éppen ellenkezőleg, az a több tízezer hitelből finanszírozott, de hátrahagyott lakás piacra kerülése ez ellen dolgozik. Időnként szoktak kérdezni régi kollégák, barátok, hogy mibe érdemes fektetni a pénzüket, és sajnos ha csupán magyarországi eszközökben gondolkodunk, nehéz most nekik egy “biztos tippet”, hosszú távon is kiszámítható megoldást adni. (A kormányzati hátszéllel feltuningolt cégeket nem tartom hosszú távon fenntartható befektetési megoldásnak)

6.) Alacsony hitelezési hajlandóság: itt kanyarodnék vissza a cikk nyitó gondolatához és a Moody’s-véleményhez: a fent leírt okok miatt a hazai bankok nem versengenek egymással az ügyfelekért, hogy minél több hitelt nyújtsanak számukra, akár a lakosságnak, akár a vállalatoknak. Sajnos az innovációkban sem jeleskednek (jellemző személyes példa, hogy az én bankom chip-es bankkártyát csak most 2011 júniusában bocsátott a rendelkezésemre!), a termékfejlesztésben üdítő kivételnek a Raiffeisen direktbankja, a Zuno tűnik (bár Magyarországon még nem indult be).

Természetsen a fenti tényezők együtt jelentkeznek, egymásra is hatást gyakorolnak; nem elszigetelt elemek listája.

Biztos lesz olyan kommentelő, aki gazdaságösztönző-eszköznek az EU-alapok fejlesztési pénzeit fogja felhozni. Ami miatt én sajnos mégsem várok ettől jelentős élénkülést, az egyrészt az ennek ellenére is alacsony beruházási hajlandóság, másrészt a keresleti gyengélkedés, amint azt a fentiekben kifejtettem. (Hiába állnak az új üzemek, ha nem tudják értékesíteni a terméket/szolgáltatást) Bár őszintén szólva azt kívánom, hogy ne legyen igazam ebben a kérdésben….

Nos, ezt a pár gondolatot szerettem volna megosztani az olvasóval. Azonban megfogadtam magamnak, hogy többet nem fogok keseregni a gazdaság állapotán és a kormányzati politika által gerjesztett bizonytalan gazdasági környezeten, hanem inkább a MEGOLDÁSOK felé szeretnék előrelépni. Ezért a jövőbeli blogbejegyzéseimben inkább ilyen ötleteket, gondolatokat szeretnék bemutatni. És természetesen mint mindig, most is várom az ilyen jellegű ötleteket, javaslatokat, szívesen megosztom akár a blogon, akár máshol bárkinek a gondolatát, elképzelését. Természetesen az objektív és építő kritikát mindig alkalmaznunk kell, mert hiszek abban, hogy a konstruktív viták viszik előre a dolgokat.

Ráb László
2011. július 31.

Clearly good news? “Hungarian government bought 21.2% stake in Hungarian oil company MOL from IMF loan”


There is a widespread “national” cheer-up all over the Hungarian media (with few exceptions) due to the fact that the Hungarian state announed to buy 21.2% stake in Hungarian publicly traded oil company, MOL. The news are presented as it is another victory on behalf of the country and can stabilise the energy dependency of the country. The deal worth 1.88 billion EUR (510 billion HUF)  is funded from the so far unused foreign currency-denominated IMF loan facility that was provided to Hungary in 2008, at the very height of the financial crisis. (remember: no, Hungary did not become the next Iceland, thanks to the EU/IMF-fabricated emergency loan facility)

However there are plenty of concerns regarding the deal itself and the timing of the transaction, as well as the necessity and economics of this partial re-nationalisation. Quick assessment from me: (comments are more than welcome!)

On the positive side:

- “good feeling” that the HUN state now has a controlling decisive power in the country. (advantages are more of political and nationalistic nature, not so tangible)

- energy-dependency of Hungary reduced: doubtful, slightly positive. Our huge dependency on external energy sources is not because MOL was in foreign hands, but because of lack of our own resources. Yes, MOL is making promising research in various countries, this could help though. This is why I marked it as slightly positive.

- good investment in a good company: positive. The MOL company is indeed performing well both domestically and internationally. The company has delivered 103 billion HUF consolidated profit in 2010. The future prospects of its shares prices is upward leaning, yes, buying the shares of the company can be considered as a good investment. Also the dividends payable by MOL in the future are considerably high – as it seems now. BUT please consider the fact that MOL has not paid dividend neither for 2010, nor for the previous two years….

- share price implications: slightly positive, at least analyst say the announcement will have no or little effect on the price of the MOL shares, they look more bullish at future increase. Let’s assume they are right.:):)

- positive impact on Hungarian economy: doubtful. I personally do not see what additional positive implications the change of 21% stake in the company will have. It may have so, who knows what the government plans to do with the company….

-stability of MOL: doubtful, slightly positive. Some claim that increased state ownership will stabilise MOL’s position and strenghten management, and reinforce strategy. Clearly it is stabilising the right-leaning MOL management’s position and offers good opportunities for Fidesz-nominated candidates for leadership positions, supervisory board, audit committee etc. (No doubt this was always the case whatever colour the existing government represented) I tend to agree to some extent that the Mol and Surgut relationship was never a good marriage, so it will eliminate some risks arising from the owners. On the other hand, it never had practical implications on the day-to-day managment.

On the negative side:

- timing of the transaction: the Hungarian government is in the middle of incurring severe austerity measures on various strata of society – although these are not allowed to be called as “austerity measures” within the rows of the governing coaliton for political communication purposes:):) – , it engages in various cost saving initiatives, as well as reforming the pension system and healthcare system, is about to re-shape educational system, and at the same time it committed to keep the 3% budget deficit – rightly so, and important to mention: seems to fail to encourage internal economic demand to pick up. So is the right time to invest 1.88 bn EUR of loan into share purchases? I do not think so.

- economics of the transaction: Hungary is buying now the 21.2% share at a price of 22,400 HUF. Mr Viktor Zsiday has wrote a good analysis in his blog (see here – in Hungarian only: http://www.zsiday.hu/blog/top) The bottom line is that the MOL shares are re-purchased now at the midst of a commodity price boom. Previous owners, OMV and Surgutneft are making a profit on the buy and sell price difference of their Mol packet, respectively (Surgut is reported to sell at 34% premium compared to their buy price). Is it economic to buy now? Please decide yourself.

(let’s not forget history here for a minute: in 2000 the Fidesz government had frozen gas prices for social prices – “stopping gas prices at the border”:):) – and as a consequence, it had  pushed down MOL share to the low end, that was the time for OMV to buy shares of the Hungarian oil company at a bargain price, good deal for them)

- profitability of the transactions: will the 510 billion HUF investment ever pay back only owning to the change of ownership of 21 stake%? I have not heard arguments to back this up. If you know of any, please post a comment, I am very open to hear good arguments.

- source of funding: this transaction is funded from the EU/IMF-loan, to be more precise: the unused loan facility of the IMF credit line that was placed into the National Bank reserves. It raises two major concerns: a.) can the National Bank buy shares of a publicly traded company? An expert says it is not possible, see his opinion here (in Hungarian unfortunately): http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=127730, b.) economic minister claims this loan facility usage is not contributing to the national debt. I struggle to understand how it is possible to use a loan and not count it as debt… Probably the only explanation is the case that it has already been counted as part of the existing public debt. Is it the right way of funding? The government and the Bankers’ Association is just about to strike a deal to help troubled mortgages debtors who are suffering from increased loan repayment due to changes of foreign exchange rates…. is it the right way to fund such a deal from a foreign currency loan? is this sending the right message to the people?

- state ownership: I also noted this on the negative side, simply because I feel that state-owned companies have very poor track record in Hungary in the past 20 years, with very few exceptions. There are more apparent cases that government-appointed managers are not the best caretakers in profit-driven organisations. True though, MOL is refreshing exception. But overall I do not see this as an upside, let’s agree on a “neutral” count. (and MOL is still only partly state owned)

Conclusion: I do not fully understand the positive hype of this announcement today, and if I think through the above-mentioned implications (timing, funding, risks), I feel there is more political message in this announcement than real economic benefit to the Hungarian people.

I really hope I will prove wrong. That would be better for Hungary.

(side note: imagine the same situation that Mr David Cameron and his economic minister stand up and announce today that the UK government has purchased a 21% stake in the BP company from an IMF-provided EUR loan. Now please think through the implications.)

László Ráb

25 May 2011

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

%d bloggers like this: